Látomás...
Az életem egy látomás
egy tünedező tollvonás,
Valaki rólam ír neked
S te el nem hiszed
hogy valakinek ez az élete lehet...
Sétáloka ködben
S körülöttem tétova arcok
Nem látjáknem tudják ki vagyok...
Néha ugy érzem én is mese vagyok
de mostmár tudom mit akarok...
Sok csalódás ért már
pedig fiatal az életem
de már tudom ki az
akinek félelem nélkül
a két kezébe teszem az életem...
tudom nálad jó helyen van...
hisz szivem minden szeretetével szeretlek...
ha nem vagy velem úgy érzem elfeleztek...
most jöttem rá igazán hogy nélküled üres vagyok
ha veled nem lehetne nélküled én élni nem akarok...
Mát tudom milyen kósza árnyékként élni
de már azt is tudom milyen nem félni...
mert ha veléed vagyoka félelmet nem ismerem...
el akarom mondani neked hogy mindennél jobban szeretlek!
S amig élek nem feledlek...
S egyx majd ha már nem leszek veled...
s szomorúan kinézel az ablakodon
tudd van egy lány aki örökké szeretni fog...
|