Kedves vándor...

Azt hiszem ez lesz a legutolsó irásom... nem akarok többet irni..nem akarok többet létezni...már azt hiszem nem számit igazán semmi..Amikor a számodra egyik legeltitkoltabb de legfontosabb ember mond le rólad akkor rájössz... rájössz hogy nincs miért és semmi sem számit többé... ilyen az élet...hiába minden...azt hittem hihetek hihetek az életben...abban hogy minden jobbra fordul...de a hideg és kegyetlen igazság csak annyi hogy nem lesz ez jobb...nem lesz semmi sem másképpen... Nem azt mondom hogy énmindent megtettem... de próbáltam...nem vagyok angyal...nem vagyok szent nem vagyok én senki sem.... csak álmodni akartam...csak hinni akartam egy mesében...egy álomban hogy jó lesz az élet..csak azt akartam érezni hogy számitok...hogy nem csak egy üres ribanc vagyok mindenkinek...nem hiszem el hogy megint igy kell éreznem... azt mondta nem érdeklem már...azt mondta leveszi rólam a kezét..és most eszembe jutott azz is ahogy mondta hogy én vagyok akire mindig vágyott...az a gyerek akit mindig is akart....és most..most már bánja hogy megszült...csak eg ykis ribanc vagyok...ezt mondta nemrég...Hideg kés..a szivemben fáj...tudom hogy én vagyoka  hibás...jobban kellett volna igyekeznem...jobban és jobban. de nem vagyok tökéletes...egy ugyanolyan kis link senki vagyok mint mindenki más... nem vagyok zseniális nem vagyok különleges..olyan vagyok mint mindenki más...mint ezek a mai fiatalok.... a verseimmel megpróbáltam megváltani az embereket...megpróbáltam elhitetni magammal hogy valaki vagyok...hogy leszek..de ez mindent bebizonyit... nem vagyok én senki..