Kedves Vándor

megint irok neked bár nemtudom miről is akarok irni...

lassan körvonalazódik bennem egy terv...egy terv amit sosem fogok tudni végig csinálni...most mégis ugy érzem le kell irnom neked...

ismét egy nagyon negativ történt lesz amit senki nem olvas majd szivesen...mertaz emberek csak a vidám nevetős történeteket szeretik...az olyanokat amiktől az jut az eszükbe hogy: igen!az élet szép!:) pedig igazából a lelkük mélyén ők is tudják h az élet egy cseppet sem szép..sőt ronda...mit ronda ocsmány. az emberek azt hiszk hogyha elhitetik magukkal h az élet szép akkor az is lesz...pedig nem..én is igy voltam ezzel.mindig azt mondogattam h minden rendben lesz...de nem lesz rendben...nem fogom visszakapni azta kit szeretek...nem lesz semmi olyan mint akkor...szóval arra jutottam az elmúlt hét alatt hogy ennek semmi értelme nincs...

az életem egy pokol már olyan szintem h nem csinálhatok semmit csak suliba mehetek és az egyetlen kapcsolatom a barátaimmal az msn..odavagyok kötve a gép elé és nemtudok tenni ellene...állandóan kapom az osztást mindenkitől...na mind1 nem ragozom elegem van.

tehát azt találtam ki hogy:

csak néhány embertől akarok elköszönni...először is a szüleimtől és a hugomtól...bár lehet hogyha másképpen álnának a dolgokhoz nem tenném meg...aztán a barátomtól...aki ha mellettem állt volna és vigyázott volna rám nem tartanék most itt deh...ez van. a legjobb fiubarátaimtól(4srác mindössze) és 3barátnőmtől... a többiek nem igazán számitanak már nekem mert sosem voltak ott ha kellett volna. aztán elmennék iskolába és mindenkinek elmondanám amit gondolok...megköszönném mindenkinek h velem volt...aztán eszembe jutna h van még 2 srác akitől el kell köszönnöm... az egyik a volt szerelmem...aki az utólsó ember volt  akit közel engedtem magamhoz, elmondanám neki hogy nagyon szerettem és hogy ne haragudjon hogy fájdalmat és sebeket okoztam neki is, és hogy mindig is tudtam hogy igaza van... a másik srác pedig az akivel tudom h boldog lettem volna...amig élek szeretett volna...és most is szeret és aggódik értem mert pontosan érzi h semmi sincs rendben...és ez az igazság...semmi sincsen rendben. hazamennék megölelném a hugom és elmondanám neki h ne sirjon..és odaadnék neki egy idéezetet : " a halál tulajdonképpen egy jelentéktelen dolog..." és elmennék boltba...vennék egy csomag pengét és egy doboz cigit...hazamennék és elnézném a tvt mig sötét nem lesz...beraknám a kedvenc cd-met...gyujtanék gyertyát...meg füstőlőt...és megtenném...nem sirnék egy percig se...tudom h ideges lennék ezért mig meghalok végeznék a doboz cigivel..és az útólsó szál cigi megmaradna...és rálenne irva egy versrészlet..."tudod én mindig szerettelek"by én és egy sziv benne egy kezdőbetű...és reggel mikor rámtalálnak én már nem élek megszabadultam a földi pokolból...

de ez csak egy képzelt kép marad mert én sosem tudnám ezt megtenni mert túlságosan félek az ismeretlentől...