kedves Vándor!

szeretlek... ez a szó olyan hihetetlen dolgokat hordoz magában... minden szó minden lélegzetvétel érte van...érte aki nem tudhatja mit jelent nekem... sosem értettem semmit....irtam a szerelemről és nem tudtam mit jelent...nem hittem benne.. minden olyan volt mint egy szürreális álom melyben én kapálózva sirok a fájdalomtól és a sors kegyetlenül kacag rajtam... minden döntés és minden seb a mi a  szívemen keletkezett egy perc alatt elhalvnyul... tudom hogy csak rá kell néznem.. a szemeibe... hozzám szól és egy perc alatt megnyugszom..elszáll a fájdalom a düh és minden ami rossz volt.. "az egyetlen dolog ami biztosan kell nekem az életemben..." és nemtudom hogy most merjek e boldog lenni? vajon nem kell e félnem h egy perc alatt elszalad minden mit egy kósza gondolat és én egyedül maradok megint a szürke csendben és nem halja senki sikojom csak a hold és a csillagok... félek nagyon félek...néha teljesen lebénit eza z érzés és csak ülök és nézek magam elé... ztán eltelnek órák és én észre sem veszem... tudom h nem szabadna erre gondolnom de nem tehetek mást... nemtudom hogy mit tegyek nem tudom mit kéne tennem..még sosem éreztem ezt és sosem féltem ennyire hogy elveszitek valakit... kergetnek a gondolatok és az érzések ugy cikáznak bennem mint a fénycsóvák egy tomboló éjszakán... na igen a tomboló éjszakák...mindent eldobtam egyszer egy álomért....válaszottam 1x az élet és a tombolás között...megfogadtam valamit...egy ködös éjszakán... és már ez is csak a múlt és ha ezt más kéri nem érdekelt volna... nem érdekelt engem senki és most mégis... halk sóhaj... sikojok amiket nem hall senki...képek amiket nem lát senki...sorok miket nem olvas senki és érzések amiket nem ért senki... kedves vándor te már elég jól ismersz hiszen minden érzésem itt van tálcán nyujtva neked...olyan szörnyű lennék? érthetetlen és mégis olyan könnyen átlátható... féle más lenni féle tucat lenni....félek szeretni és félek gyűlölni....félek a jövőtöl de a múltamtól is rettegek... mért van ez? :(