Ha ébred a hajnal...

ha ébred a hajnal én is felkelek kis izgalommal. felöltözök összepakolok és azt hiszem ez a nap más lesz mint a többi suliba indulok nem történik semmi. ugyanaz a forgatóköny megy egész nap. nagyon unom már. minden órában a szememet elhagyja egy könnycsepp de nem veszi észre sosem senki. igazán beilleszkedtem ebbe a szar világba, nem látszik már hogy esetleg más vagyok mert én is csak egy olyan hullának tűnök.

mindent végigcsinálok egy szavam nincsen... ugyanaz van mindig...üres mosoly üres szavak ez vagyok én épülnek a falak. olyan ez mint egy börtön. valahogy kikéne törnöm. ütöm a falakat de nem vagyok elég erős!

vége a napnak a szobámban ülök megnézek egy filmet...mikor véget ér kinézek az ablakon s az arcodat látom. nem szeretlek már ebben biztos vagyok...csak az érzés hiányzik amit adtál nekem az az érzés h mindig remegtem. olyan volt mint egy nagy mese...de az is hazugsággal van tele. minden este azzal fekszem le hogy megakarok halni...de nem teszem meg ezt sem hiszen félek meghalni.

meghalni sincs erőm mert egy senki vagyok...nem tudom merre de szaladni akarok.felpattanok az ágyról és elrohanok. szaladok le le a partra...azt remélem ott megnyugszom talán. és akkormeglátom: ott vagy látlak bár háttal álsz nekem...oda akarok szaladni megakarlak ölelni csókolni a szádat csak egy percre érezni azt a borzongást mit senki más nem tud előcsalni belőlem. aztán meglátom h nem vagy egyedül.ott van egy másik lány is... szőke haját fujja a szél. te belenézel a szemébe ugy ahogyan régen az enyémbe és azt mondod neki:-szeretlek drága!

s megcsókolod. ugyanaz a csók ugyanaz a nézés. szivembe belemar egy érzés. te tulléptél és én is csak fáj hogy igy látlak mégis.nem tudom mi baj van hiszen te is láttál mással. nem tudom hova menjek.

rágyujtok...fujom a füstöt...sétálok a parton nem tudom ki vagyok nem értem mér vagyok itt....hazafelé megyek. látlka titeket ahogy elöttem sétáltok. hátranézel. meglátod a szemeben a könnyeket...azokat az igazi könnyeket miket senki más nem lát soha. intesz a fejeddel. nem állsz meg nem jössz oda nem ölelsz át és nem súgod a fülembe csak téged szeretlek. mész tovább szorosabban öleled őt. mintha attól félnél hogy ellököm és a hejére lépek. de nem igy van . elfordulok. megyek tovább. már nagyon sötét van.. lassan esni kezd az eső. én leülök a földre sirni kezdek. senki nem hallja. nincs itt senki.

egydül vagyok és ennyi....