Kedves vándor...

megint irok neked bár a legutóbbi írásom sem volt olyan régen...továbbra is nagyon magamalatt vagyok. tegnap véget ért az a kapcsolatom aminek már egy hónapja véget kellett volna érnie...én akkor mégis úgy döntöttem h újra kezdem Vele...azt hittem majd más lesz...ismét feladtam a személyiségem egy részét..és már nemtudom ki is vagyok valójában és hogy ő akit szerettem kicsoda...bebizonyitotta nekem h a pasikban nem igazán lehet megbizni...és még ő volt felháborodva h szakitok vele... a probléma mindössze annyi volt h nem illettünk össze...és ez igy nem volt jó nekem. mindig azzal nyugtattam magam h legalább ő boldog bár én az utóbbi időben nem voltam az....neki ez felsem tűnt..nemtudom lehet h azért mert túl jól játszottam....ezzel rontottam el a dolgokat ...nem kellett volna azt mutatnom h boldog vagyok? de azt hittem ha azt hazudom magamnak h minden tökéletes az is lesz talán. de nem lett....jöttek a veszekedések és a kiabálás..aztán végül tegnap az aminek elkellett jönnie. a szakitás...tudom h ő most szenved és jól ismerem tuti hogy nincsen magánál...de szerencsére ott van vele a legjobb barátja...az akinek az előző szakitásunkat köszönheti... az a srác akit én lassan 10éve ismerek ....az a srác akivel én sosem voltam jóba...de mégis segitettem neki...ha baja volt a barátnőjével falaztam neki ... nemtudom mit tegyek de tovább nemtudom ezt igy csinálni...nem kell nekem senki...ugy érzetem tegnap h meg akarok halni h nem számit senki és semmi. ott ültem a szobámban a pengével a kezemben és sirtam... a zene hallkan szólt mellettem és bár alig hallottam valamit a lényeget felfogtam... a csaj eldobta az életét és megbánta...én nem vagyok gyáva és sosem voltam az. mindig szembe nézek a problémáimmal akármilyen nehéz is legyen az. igy hát ma is felkeltem és nem szinleltem betegséget h otthon aztán meghalhassak békében és nyugalomban ahogyan kell. de nem én felkeltem felöltöztem és rohantam mint egy elmebeteg h beérjek időben a suliba...talán ez az egyetlen hely ahol biztonságban érzem magam... eg olyan lány mellett akit nagyon tiszetek azért amilyen ahogyan a dolgait csinálja...nem azt mondom h neki nem voltak rossz napjai és rossz döntései de én tudom h mindenkinek vannak ilyenek. és nagyon szeretem ezt a lányt mert talán ő az első aki azzonnal megértett aki pontosan érzi tudja mi a bajom... aki akkor is elsirja magát a verseimen ha nincsen semmi baja...mert átérzi a fájdalmamat....és ezért én nagyon szeretlek(L) és azt hiszem nekem nem is kell pasi sem..a lényeg h ő ott legyen velem és ha ez igy van akkor azt hiszem mindent végig fogok csinálni.. köszönöm :)