Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom, nem akarom gyengeségem mutatni.
  Remegek és átfut rajtam a hideg, mert elvesztettem a hitet.
  Könnyeim kezdenek száradni arcomról, nem szabad a rosszra gondolnom már.
  Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,
  Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam."

"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és Te nem tudod neki bevallani.
  Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit tenni.
  Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél.
  Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."

"Magam vagyok.Nagyon.Kicsordul a könnyem, hagyom.
  Viaszos vászon az asztalamon, farigcsálok lomhán egy dalon.
  Vézna, szánalmas figura én.Én, én.S magam vagyok e Föld kerekén."

"Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk.
  Gyűlölni kell, hogy újból szeressünk.
  Kell tudni nevetni, kacagni, sírni.
  Valakit megvetni, és újra visszahívni.
  Csalódni kell százszor, csalódni ezerszer.
  Hogy boldogok lehessünk, egyetlen egyszer."

"Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcá, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki,
  akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről:Miért történik?Miért velem történt?, van ennek valami oka?
  vagy csak egy őrült rulettkerék forog?Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele?
  Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?"

"A tegnapi bánat célt is adott:Bár szívembe mart, de élni hagyott.
  Jöhetnek százszám szélviharok, mert ezen a Földön nem félni vagyok...
  A tegnapi könny sok jót nem ígért, de keserű sója a tengerig ért.
  Szemeim nézd, hogy sírtam is, el se hinnéd."

Sokszor a lélek ura a létnek, sokszor a szív parancsol az észnek.
  Sokszor fáj a szív és sokszor mindkettő, s ez az élet."

"Ne sírj, ha hyötör a bánat, csak kinevetnek, ha sírni látnak.
  A Te fájó szíved nem lesz attól könnyebb, s csak nagyon kevés ember érdemli meg a könnyet."

Tudod mi  bánat?
  Ülni egy csendes szobában, s várni valakire aki nem jön többé.
  Elutazni onnan ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké.
  Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni mik szemedben égnek.
  Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
  Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni soha nem jön rá felelet.
  Szavakat idézni mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni melyek megfakultak.
  Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni Őt, nem visszafordulni.
  Kacagni boldogan hazug lemondással, otthon leborulni könnyes csalódással.
  Aztán átvergődni hosszú éjszakákat, imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja mi is az a bánat."

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

A fájdalom senkit sem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élőholtakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele. "

"Mi nem lehet a tiéd, mindig az kell neked, ez a kereszted, a sorsod, ami hajt. De ha megkaptad, már nem érdekel, ott rohad a szemétdombon majd. "